Méltán nevezhetjük az emberiség legnagyobb és legveszélyesebb vírusának.
Amint a globalizáció eljut egy addig elzártan élő rendszerbe mondjuk egy szigetre, azonnal elkezdi felélni a terület erőforrásait, pusztítani a lokális, nemzeti értékeket, a technológiák (TV, mobiltelefon, gépjárművek, stb.) révén elképesztő módon butítja, mérgezi a helyi embereket.
A kecsketej helyett megjelennek a coca-colák, a közösségi élet helyett a chat-elés, bőrnadrágok helyett a farmer.
Megjelennek az internacionális multi cégóriások a hitvány minőségű, de olcsó termékeikkel, ezáltal szépen megölik a helyi őstermelők élet lehetőségeit.
Betör a média, drasztikusan megváltozik a helyi nemzeti értékrend, amit felvált egy “világpolgár” kozmopolitán nézet, melynek eredménye hogy agymosott tömegemberek készülnek.
“Fejlett” városok épülnek, autópályákkal melyek fokozatosan elszívják a munkaerőt a mezőgazdasági termelésből, ezáltal kiszolgáltatottá téve az emberek nagy részét a multinacionális ellátó rendszereknek.
Az addig évezredek óta létező önellátás szinte megszűnik, kialakulnak a fogyasztói társadalom tünetei, függőség az energetikai szolgáltatóktól, gyógyszergyáraktól, élelmiszergyáraktól, bürokratikus hivataloktól, ellátó intézményektől.
És a helyi emberek a veszélyt nem is érzékelik, csak akkor, amikor már késő.
Elámulnak a technológiai újdonságoktól, de nem veszik észre, hogy egy fogyasztói függőségi spirálba kerülnek. Ráadásként megjelennek a bankok, akik a legnagyobb “segítséget” adják az új intézmények, városok megépítéséhez, ezzel teljesen eladósítva a helyi embereket.
A globalizáció leegyszerűsítve: tereld be az embereket a városokba, szakítsd el a természettől, hogy függővé, irányíthatóvá tedd. Beköltözöl, veszel egy lakást, és számold össze mid van? Semmid. Mitől függessz?
Mindentől: energia (víz, gáz, villany, stb.), élelmiszer, gyógyszer, minden.
A multik, a hivatalok és a szolgáltatók prédájává válsz. Kész is van a tökéletes fogyasztói társadalom. Vajon miért akarják egyesek végképp lehetetlenné tenni a parasztság helyzetét? Miért teszik tönkre a földeket, embertelenül terhelik a mezőgazdaságot? Mert önellátó?
Hiszem, hogy Magyarország képes lenne a teljes önellátó társadalom kiépítésére. Megvan ehhez minden természeti erőforrásunk!
A legújabb kutatások arra irányulnak, hogy hogyan lehet a városokat energiatakarékossá, természet-közelivé tenni.
Extrém módon próbálják növelni a hőszigeteléseket, hasznosítják a napenergiát, hulladék-hőket, háztartási hulladékból hőenergiát, vagy szenet képeznek, melyet visszajuttatnak a talajba, zöld-tető teraszokat készítenek, stb., stb.
Ezek nem rossz gondolatok, csak alapjaiban hibádzik az elmélet. Egy felhőkarcolókkal telezsúfolt város sosem lesz természetes, az összeterelt embertömegekről meg már nem is beszélve. Ezek a technológiai újítások ugyan csökkentik a szén-dioxid kibocsájtást, de nem oldják meg az egyik legsúlyosabb problémát: az ember eltávolodását a természettől.
A környezetvédelem jó irány, de hatalmas üzlet is egyben, éppen ezért nem tiszta ügy.
Elég 2-3, városban felnőtt generáció és teljesen elfelejtjük a növények neveit. A városi kisgyerek szerint a tehén lila színű, és Milka csokit kakil. Ez ijesztő!
Simán el tudom képzelni azt a világot, hogy a jövőben minden ember GPS-t kap a bőre alá, és minden reggel sorban kell állnia a napi élelmiszer kivonatért, amit szívószállal, vagy mesterséges testnyíláson keresztül kell bejuttatni a szervezetbe. A városokban droid-gyárak készülnek: emberekből!
Egy barátom ki akar költözni Indonéziába, ahol szegénység van ugyan, de boldogan élnek, és ami fontosabb: harmóniában a természettel. Ehhez szerintem nem kell elköltözni. Ezt itthon, a hazánkban is meg lehet tenni.
Ha boldogtalan vagy, menj ki a mezőre, vagy mássz fel a hegyre; rögtön megrészegít a természet ereje. Ezt egy olyan embernek nehéz elhinnie, aki A8-as audival, vagy terepjáróval megy a sarki boltba is. Mi a gond? Ébredjünk már fel!
Ezt a bolygót nekünk teremtették, de nem azért, hogy feléljük, hanem hogy harmóniában éljünk rajta
El tudunk-e képzelni egy olyan falut, ami önellátó? Saját maguk termesztenek, gazdálkodnak mindent és maguk is használják fel. És most ne arra gondoljunk, hogy jó-jó, de hogyan termeljen a falu Domestost, meg Colgate Totalt.
A TESCO sorában állva, nézem a tömött árucikkek hadát, elgondolkodok, tégy te is így! Gyerekkoromban volt három fajta csoki, BALATON, SPORT, NÉGERCSÓK, bőven elég is volt nem? Most nézz be az édesség sorba!
Borzalmas! Akkoriban kétféle tisztítószer létezett, bőven elég volt mindenre! Most nézd meg a vegyi áru kínálatot! Egy szó jut csak eszembe: Ijesztő!
Kell ez nekünk emberek??? Az önellátó falú természetes dolgokat termel, természetes módon. Vizet fúrt kútból vesz, fával tűzel (amíg az emberek csak a saját házuk felmelegedésére használták a fát, addig nem fogytak el az erdők!), energiát sokféleképpen lehet nyerni. Mert ugye a mai ember nem szívesen mondd le a megszokott komfortjáról (pld. angol WC, elektromos energia, stb.) Léteznek már megújuló energiák, újra felhasználható szürkevíz technológiák, csak ezeket nem támogatják. Az élelmiszert elő tudja állítani az önellátó falu, a gyógyászatra meg ott vannak az egyedülálló gyógyfüveink. Mi kell még az élethez? Közösség! (nem külön a család, az egyik a tv előtt bámul, a másik a számítógép előtt ül, stb.). A panellakások hihetetlenül családromboló tervezésűek! Nincs egy központi tér, ahol leülhet az egész család (jobb esetben ez a szülői nagyszoba lehet), és sok helyen nincs egy étkező sem, ezért van az, hogy már az utolsó közös “rítust”, az ebédet sem együtt fogyasztják el sokan, és teljesen szétszakad a családi kötelék.
Rettentő rosszak a panelek lélektani elrendezése, mert vagy egymáson kell átmászni a belső szobáig, vagy annyira kicsik, és nyomottak a szobák, hogy a gyerek szellemileg rendellenesen fejlődik.
Hányszor lehet hallani a panelházakban iszonyatos családi balhékat? Bezártság, közösség-hiány, stb. ide vezet.
A faluban mindenki tud mindenkiről mindent, a panelban egy ajtó választja csak el őket, de teljesen elidegenednek a szomszédok.
Mert mire nincs ma ideje az embernek? Talán a legfontosabbra: a családra. Hajtunk valami fölösleges cél érdekében, egy újabb felesleges tárgy (autó, DVD, plazma TV, stb.) miatt, közben meg elfeledkezünk megünnepelni azt, amit már eddig elértünk, összeraktunk.
Ezáltal egy örökös hálátlan rohanásban veszünk részt. Belegondoltunk már összesen hány ezer – fölösleges – tárgyunk van? A “nyugati” fehér ember ökológiai lábnyoma akkora, mint egy kisebb város.
Miért nem tudunk sosem rendet rakni a lakásban? Miért kell kétnaponta nagypakolást csinálni? Mert tele vagyunk felesleges műanyagokkal, vackokkal! A gyerekjátékok elözönlik a gyerekszobát, de némelyikkel két óránál többet sosem játszik egész életében. Akkor meg minek zsúfoljuk tele?
A parasztgyerek kint játszik az udvaron, vagy a mezőn, és hamar kialakul a “józan paraszt esze”.
Ez nem véletlen. A városi gyerek lehet, hogy ért minden elektronikus kütyühöz, de mi történik akkor, ha egy hétig áramszünet van? Mihez kezd akkor?
Nagyon nagy felelősség a gyereknevelésben (is), hogy ne csak a legújabb mobiltelefon vagy a legfrissebb 5.2-es videojáték használatát sajátítsa el tökélyre.
A technika fejlődésével az ember épült le, vö. vitéz alkatú huszár <-> szemüveges számítógép-bajnok. És inkább gyümölcsöt, meg zöldséget adjunk a gyereknek, ne multi-vitamint, és ne kenjük testápolóval, mert az alapvető immunrendszerét tesszük függővé, gyengévé.
Sokan álomvilágban élnek, nem látják az igazi veszélyt, ezt a függőséget, haszontalan haszonhajszolást, pazarlást.
Nem szabad nagyon a kormányra vagy a politikusainkra hagyatkozni, a külföldtől se várjunk sokat.
Tévhitben élnek azok, akik a nyugati “működő” rendszereket hiányolják, és felzárkózást sürgetnek a nyugathoz! A Kárpát-medencében több ezer éven át ténylegesen működő rendszer volt, önellátó növénytermesztő, állatgazdálkodó parasztgazdaság!
A legtöbb segítséget a családtól, a közvetlen mellettünk élő embertársainktól kellene várjuk, de adnunk is.
A globalizáció elsősorban az önfenntartást, az önvédelmet, a függetlenséget, és a közösséget irtotta ki.
Rengeteg veszéllyel, hibával van tele mai életünk, és a legjobb, legemberibb megoldásokat kint találjuk meg a természet közelében a falvakban. Ez az egyetlen út a függetlenedéshez, önellátáshoz, a természetes emberi élet
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: